Az életfolyamatok fenntartása, mint például az állandó testhőmérséklet, a szervezet anyagainak építése, pótlása, a növekedés, az izommunka energiát igényel. Az emberi szervezet az életműködéséhez, szükséges energiához az energiát szolgáltató tápanyagoknak (zsírok, szénhidrátok, fehérjék) az anyagcsere folyamatok során lezajló elégetése révén jut.

Az Egészségügyi Világszervezet szakértői ajánlása szerint táplálkozásunkban az összes szénhidrát 55-75 energia % -ot képviseljen, ebből 10 energia % lehet a cukor. A zsírtartalom az összes energiatartalom 30%-a alatt, a fehérjetartalom pedig 10-15 % legyen.

A táplálék az élet elengedhetetlen feltétele, fontos szerepet játszik az emberi test működésében, az egészség fenntartásában, elősegíti a növekedést, a regenerációt és energiát szolgáltat a fizikai tevékenységekhez. Így tápláléknak nevezhető minden olyan anyag, amelyet azért fogyasztunk, hogy szervezetünk működését és egészségünket fenntartsuk.

A kiegyensúlyozott étrendben a szervezet működéséhez valamennyi tápanyag megtalálható. A táplálékok három makroanyagból (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) és két mikrotápanyagból (ásványi anyagok, vitaminok) állnak.
Az egyszerű szénhidrátokat glükóz, galaktóz (a tejcukor alkotórésze) és fruktóz a szervezet könnyen felhasználja, a bélnyálkahártyán keresztül azonnal felszívódnak és a véráramba kerülnek. Az összetett szénhidrátok bonyolultabb átalakulásokon mennek keresztül. Ahhoz, hogy a szervezet számára felhasználhatóvá váljanak, előbb emészthető állapotba kell hozni őket. Az emésztési folyamat helyszíne a tápcsatorna, nevezetesen a száj, a gyomor és a vékonybél. Az összetett szénhidrátok emésztése a nyálban, a bélnedvben és a hasnyálmirigy emésztőnedveiben található enzimek hatására történik. Az összetett szénhidrátokhoz tartoznak a táplálékban lévő, nem emészthető élelmi- vagy diétás rostok is. Ezek az emésztő enzimek hatásának ellenállnak és gyakorlatilag alig hasznosulnak, de az emésztőrendszerben a tápanyagok felszívódását és hasznosulását befolyásolják.

A cukor, mint szénhidrát útját az anyagcsere folyamán követve azt tapasztaljuk, hogy már a szájban feloldódik, a gyomorban sósav hatására két összetevőjére, szőlőcukorra (glükóz) és gyümölcscukorra (fruktóz) bomlik, majd a bélfalon át felszívódva jut a bélbe, s onnan a véráramba. A glükóz állandó komponense a vérnek. Az egészséges szervezetben az inzulin és egyéb hormonok tartják fenn a sejtek - köztük az idegsejtek - működéséhez nélkülözhetetlen optimális vérglükóz (azaz vércukor) szintet, ami mintegy 65-80 mg/100 ml teljes vér koncentrációja.

A vérbe jutott szőlőcukrot a sejtek elégetik, miközben energia szabadul fel. A vércukor a tüdővel belélegzett levegő oxigénjével széndioxiddá ég el és az így keletkezett energiamennyiség szolgáltatja a testmozgások, a testben lezajló kémiai folyamatok és hőkisugárzás energiaszükségletét. A fel nem használt glükóz a májban, izomsejtekben glikogén formájában raktározódik.

Testmozgásunk során izmainkba szőlőcukor áramlik, amely a májban és az izmokban tárolt glikogén lebontásából származik. A glikogén - a növényi keményítő állati megfelelője - a szervezetben feleslegben levő glükózból képződik. Glükóz hiány esetén a glikogén glükózzá alakul. Az izmok rendszerint 90-120 perces intenzív fizikai tevékenységhez elegendő glikogént tárolnak. Fontos az is, hogy a máj sokkal nagyobb mennyiséget képes raktározni a szacharózból származó cukorból, mint például egyszerű szőlőcukorból.

A glükóz bizonyos élelmiszerekben (pl. szőlő) önmagában is előforduló egyszerű szénhidrát, egyik alkotóeleme a szacharóznak, ami a cukorrépában és a cukornádban található, valamint a keményítőnek, melynek fő élelmi forrása a burgonya és a kenyér.

Az egész szervezet energiaellátásában fontos, az agy számára pedig egyedüli energiaforrás a glükóz (szőlőcukor). Az anyagcsere engyensúlyának fenntartásához minimálisan 50 g szénhidrát szükséges, de 4184 kJ (1000 kcal) felvett energiára számítva 125-150 g kívánatos.

A cukor útját az anyagcsere folyamán követve azt tapasztaljuk, hogy már a szájban feloldódik, a gyomorban sósav hatására két összetevőjére szőlőcukorra (glükóz) és gyümölcscukorra (fruktóz) bomlik, majd a bélfalon át felszívódva jut a bélbe s onnan a véráramba. A glükóz állandó komponense a vérnek, koncentrációja a többoldalú hormonális szabályozás következtében közel állandó, mintegy 65-80 mg/100 ml teljes vér.

A vérbe jutott szőlőcukrot a sejtek elégetik, miközben energia szabadul fel. A vércukor a tüdővel belélegzett levegő oxigénjével széndioxiddá ég el és az így keletkezett energiamennyiség szolgáltatja a testmozgások, a testben lezajló kémiai folyamatok és hőkisugárzás energiaszükségletét. A fel nem használt energiát a májban, izomsejtekben glikogén formájában raktározzák.

Testmozgásunk során izmainkba szőlőcukor áramlik, amely a májban és az izmokban tárolt glikogén lebontásából származik. A glikogén - a növényi keményítő állati megfelelője- a szervezetben feleslegben levő glükózból képződik. Glükóz hiány esetén a glikogén glükózzá alakul. Az izmok rendszerint 90-120 perces intenzív fizikai tevékenységhez elegendő glikogént tárolnak. Fontos az is, hogy a máj sokkal nagyobb mennyiséget képes raktározni a szacharózból származó cukorból, mint például egyszerű szőlőcukorból.

Az egészséges szervezetben az inzulin és egyéb hormonok tartják fenn a sejtek - köztük az idegsejtek - működéséhez nélkülözhetetlen optimális vérglükóz (azaz vércukor) szintet.

A glükóz bizonyos élelmiszerekben (pl. szőlő) önmagában is előforduló egyszerű szénhidrát, egyik alkotóeleme a szacharóznak, ami a cukorrépában és a cukornádban található, valamint a keményítőnek, melynek fő élelmi forrása a burgonya és a kenyér.

Az egész szervezet energiaellátásában fontos, az agy számára pedig egyedüli energiaforrás a glükóz (szőlőcukor). A glükóz javítja az agy tanulási és emlékezési funkcióját még idős egészségeseknél is, sőt Alzheimer-kórban és Down szindrómákban szenvedőknél is.