|
Honnan származik a cukor, és mióta használjuk édesítésre?
|
Az
emberiség táplálkozási szokásainak vizsgálatakor megállapították,
hogy az ember minden korban igyekezett az elfogyasztott táplálékot
ízesíteni. Az ízesítésben kiemelkedő szerepe volt a különböző édesítőszereknek.
Kezdetben erre a célra mézet és a cukornád kipréselt levét használták.
A nádcukor, majd a cukorrépa elterjedése a világban minőségi ugrást
eredményezett a cukor felhasználásában. Már nem csak a gazdagok kiváltsága
volt, és az ipari méretű előállítás következtében már közfogyasztású
cikké vált.
A cukornád Kr.e. 15000 és 8000 között Melanéziában (Új Guineában)
fejlődött ki, kb. tízezeréves növény. A cukorgyártás bölcsőjének tekintett
Indiába Kr.e. 8000-ben jutott el.
Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása (Kr.e. 327) után, seregével
az Indus torkolatáig nyomult előre. Admirálisa, a krétai Nearchos
tudósított európai emberként először egy indiai nádról, amely "
méhek nélkül ad mézet".
Az arabok hódító hadjáratai nyomán eljutott a cukornád Egyiptomba,
Észak-Afrikába, Szicíliába és Dél-Spanyolországba is, de a nyugati
világ szélesebb körben tulajdonképpen az I. keresztes hadjárat (1096-1099)
során ismerte meg. 1174-től Velence lett az európai nádcukor-kereskedelem
központja. Európában a 13. századtól kezdve létesítettek cukorfinomítókat,
ún. "főzdéket", de a cukor még sokáig luxuscikk, illetve
gyógyszer volt.
Az Újvilágba Kolombusz vitte a cukornádat második útja alkalmával
1493-ban a Kanári-szigetekről. Mint első gyarmatosítók, a spanyolok
és a portugálok lettek Európa cukorkereskedői, főként brazíliai cukorral
kereskedve. Később a Karib-tenger térségbeli gyarmatai révén Anglia
jutott vezető szerephez az európai cukorpiacon.
A cukrot a XVIII. századot megelőzően kizárólag a melegégövi növényként
ismert cukornád levéből állították elő. Már a török korban ismert
Magyarországon is, de ekkor még drága, ritka csemegének számított.
Ételek, italok édesítésére sokkal inkább a mézet használták. A gyarmati
ültetvényeken kibontakozó tömegtermelés tette a XVIII. század folyamán
olcsóbbá, s egyre szélesebb tömegek fogyasztási cikkévé. Gyártásánál
a levágott, vastag és hosszú nádszárakat összezúzták, a belsejéből
nyert édes nedvet pedig főzéssel besűrítették, s nagy, barnás színű
tömbökben kikristályosították. Az így kapott nyerscukrot lisztté őrölve
hordókban szállították Európába, ahol további finomítás után használták
fel. A nádcukrot - korabeli magyar elnevezéssel nádmézet - többnyire
a hamburgi finomítókból kapta Magyarország, majd Fiumében felépítettek
egy cukorfinomító üzemet.
A nádcukor hazai finomításának meghonosításával párhuzamosan indultak
meg Magyarországon a cukor hazai alapanyagból való előállítására irányuló
kísérletek. A XVIII. század derekától Európa szerte találkozunk ilyen
törekvésekkel. Különböző növényekkel próbálkoztak. Először a juharfa
nedvét használták, 1718-ban Pozsonyban már említést tesznek a vele
ízesített kávéról. 1787-ben kukoricaszár nedvéből kristályosított
cukorról írtak, 1791-ben sárgarépaszörp édesítésre való felhasználásról,
1801-ben kőrisfa nedvéből készült édesítőszerről. 1801-ben Gertlinger
Sámuel eperjesi gyógyszerész nurgundi répából nyert cukrot. Mindezek
a törekvések azonban csak kísérleti jellegűek voltak. Az eljárások
kezdetlegessége, főleg pedig a nádcukorhoz viszonyított drágaságuk
útját állta üzemszerű előállításuknak.
A fordulat 1806-ban következett be, amikor Napóleon által elrendelt
szárazföldi zárlat 7 éven keresztül elzárta a gyarmatokról származó
nyerscukor behozatalának útját. Ez megbénította cukorfinomítók működését,
másrészt felértékelte a hazai alapanyagból történő gyártást. Kibővült
a cukorpótlékok köre, tökből, gyümölcsszörpből, szőlőszörpből is állítottak
elő cukrot. Mindezek a kísérletek nem hozták meg a várt eredményt,
így a figyelem egyre inkább a cukorrépa felé irányult.
Andreas Sigismund Marggraf megteremtette a répacukor-ipar létrehozásának
alapjait 1747-ben. Munkatársa, Franz Carl Achard nevéhez fűződik a
répacukor üzemi előállítása a megfelelő cukorrépa-fajta kiválasztásával
és a világ első répacukor-gyárának felállítása a sziléziai Cunernben
1801-1802-ben.
Hazánkban több más növényi kultúra (pl. lucerna) mellett a cukorrépát
is Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, a korszerű magyar
mezőgazdaság egyik úttörője honosította meg. Tessedik a XVIII. század
végén termesztett először cukorrépát hazánkban. Beszámolt tapasztalatairól
és magot adott a további kísérletekhez. Híres iskolájában tanította
a cukorfőzést. |
 |
Frissítve:
2001.10.15.
|
|
|
|
