A magyarországi cukorgyártás valóságos meghonosításának esztendeje 1830. Lacsny Miklós ekkor építtetett két cukorgyárat. Egyiket Nagyfödémesen, a másikat Bátorkeszin.

A cukortermelés 1848 előtt döntően nagybirtokok cukorgyártó üzemeiben folyt. 1831 és 1848 között 63 gyár, valójában inkább csak cukorfőzde üzemelt Magyarországon. 1848 után azonban a nagybirtokok kiszorultak a mezőgazdasági iparnak erről a területéről. Ennek oka az volt, hogy ezek a birtokok tőkehiány miatt nem tudtak lépést tartani a cukoripari technikák gyors fejlődésével. Ekkor jelent meg a magyarországi cukoriparban az osztrák ipari tőke. Az ausztriai cukorgyárosok és a cukoripai gépeket előállító gépgyártók kibérelték, vagy megvásárolták a magyar nagybirtokok cukorgyártó üzemeit és számos új gyárat is alapítottak. Ennek ellenére 1867-ig sok gyárat bezártak.

1864-re a technikai fejlődés eredményeként a répacukrot már a nádcukoréval egyenlő önköltséggel lehetett előállítani. Így a gyarmatcukornak nevezett nádnyerscukor finomítók ideje lejárt. Ezek leálltak, vagy répacukrot dolgoztak fel.

A magyarországi cukorgyárak profilja ebben az időszakban a következő volt:

• nyerscukor-gyártás,
  
  
• vásárolt nyerscukor finomítása,
  
  
• gyártott és vásárolt nyerscukor finomítása.

Az 1848 és 1967 közötti időszak a magyar cukoripar fejlődésének egyik legfontosabb szakasza. Elindult a gyáripari fejlődés útján, kijelölve a nagyiparrá válás irányát, és kialakult az iparág közgazdasági jelentősége.

A hátrányos adórendszer korlátai ellenére 1868 és 1887 között továbbra is jelentős volt a technikai fejlődés. A gyártási profil a közvetlenül fehércukrot gyártók irányába tolódott el.

1868-ban életbe lépett az új cukoradó törvény, melynek kedvező hatására a századfordulóig 9 új - az akkori mérce szerint -, nagy, korszerű gyár épült. Az osztrák érdekeltség mellett megjelent a magyar és német tőke is, számottevő részesedéssel. A magyar kormánynak érdekében állt a cukorgyárak létesítésének támogatása, a cukoradó-bevételek növelése végett.

Erős érdekvédelmi szervezetek alakultak ki. A gyárosok szakegylete a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete volt, a cukorrépa-termelőké pedig a Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége. A cukoripari érdekvédelemről a Révai lexikon a következőket írta:

"Cukorgyárosok egyesülete, a magyarországi összes cukorgyárosok társadalmi egyesülése a cukoripar érdekeinek közös képviseletére. Egyike az ország legszebben működő szakegyesületeinek, mely az általa képviselt iparág érdekében már eddig is igen nagy eredményekre mutathat. Tevékenysége főkép a cukoripar érdekeinek a kormánnyal és a répatermelőkkel szemben való képviseletére, valamint a cukoreladás szabályozására irányul. Utóbbi irányban a cukor-kartelt hozta létre."

Az I. világháború kitöréséig Magyarországon 31 cukorgyár működött. A cukortermelés 1913-ban érte el addigi csúcspontját. A háborús körülmények miatt azonban 1919-20-ra a termelés a mélypontra süllyedt.

Az I. világháború után az új határok között 12 cukorgyár maradt. Az iparnak súlyos külgazdasági és belső problémákkal kellett megküzdeni. Megszűnt a nyerscukor gyártása, átalakult a gyártási paletta.

A II. világháborút követően a cukorgyárakat államosították. Irányításukat minisztériumi igazgatóság látta el, amely 1964-ben országos vállalattá alakult. A cukorgyárak 1971-től önálló vállalatok lettek, tröszti irányítással. A tröszt 1980-ban megszűnt. A tervutasításos rendszerben a cukoriparban jelentősebb fejlesztés csak 1960-tól indulhatott meg. Ettől az időszaktól kezdődően megvalósult a gyártási folyamatok automatizálása, a szűk technológiai keresztmetszetek többségének felszámolása és a kapacitások bővítése. A feldolgozó kapacitást jelentősen növelte az 1979-ben lengyel kivitelezésben - államadósság ellentételezéseként - Kabán létesített Hajdúsági Cukorgyár.

A rendszerváltozáskor Magyarországon 12 cukorgyár működött. A privatizáció már 1991-ben megkezdődött, a jelenlegi tulajdonosi szerkezet 1997-re alakult ki. A cukorgyári részvénytársaságokban 3 nagy európai cukorgyártó társaság: az osztrák Agrana, a francia Eridania Béghin-Say és az Eastern Sugar (a brit Tate&Lyle és a francia Saint Louis Sucre) szerzett többségi tulajdont. A külföldi tulajdonosok saját stratégiájuk szerint jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a cukorgyárakban, amelyek növelték a feldolgozó kapacitást, korszerűsítették a technikát és a technológiát. A belföldi cukorfogyasztás az 1990-es évek második felére 15-20 %-kal visszaesett, az export veszteségessé vált. A csökkenő kereslethez a cukoripari társaságok a kapacitások leépítésével, termelési önkorlátozással kényszerülnek alkalmazkodni. Ezért a kiskapacitású, kevésbé korszerű gyárakat bezárták. Jelenleg 7 cukorgyár működik Magyarországon. Ezzel a kapacitással megtermelhető az ország szükségletét kielégítő cukormennyiség.

Frissítve: 2001.10.15.